Én és a TAXIS

Én és a TAXIS…

KI VEZET JOBBAN, én vagy egy hivatásos TAXIS?

Én vehemensen rávágnám, hogy a taxis. De mikor pár órát vezettem és ezen gondolkoztam közbe, elbizonytalanodtam…

Egy fáradt taxis jobban vezet, mint én kipihenten?

Egy idős, 80 éves taxis jobban vezet(ne), mint én feleannyi idősen?

Egy nagyon ittas taxis jobban vezetne, mint én józanul?

Egy San Francisco-i taxis 0 magyar tapasztalattal jobban boldogul nálam Budapesten, aki napi 2-12 órát vezet? Vagy az első piros lámpánál kiderülne, hogy fogalma sincs, hogy Budapesten a pirosnál nem lehet jobbra kanyarodni.

Egy jobb oldali közlekedéshez szokott londoni taxis jobban vezet Budapesten, mint én, aki évtizedek óta nap nap után itt edződtem?

Egy amerikai, automata sebváltóhoz szokott taxis, aki soha életében nem vezetett manuális sebváltós kocsit jobban vezet nem automatát, mint én?

160 cm vagyok és stílusosan egy ‘csöppnyi ‘Opel Astra kombit vezetek. A lábam rövid és nőiesen telt vagyok (mondhatnánk, hogy kövér, de azon kibukott Kölyköcske, mikor fejlesztésen a társa lekövérezett…) ettől az ülés a kormányhoz tolva csumáig és így se látom a kocsim elejét-végét, hiába nyújtogatom a nyakam… Ha 175 cm lennék, más lenne a helyzet, de ‘vakon’ parkolni a belváros szűk utcáiban úgy, hogy kb semmit sem látok, kihívás. Régen nem is próbálkoztam… De az élet úgy hozta, hogy egyre gyakrabban kell ilyen helyen parkolnom. Szépen ügyesedek, de még nem tökéletes… Nem rég a VII. kerületben volt dolgom. Soha nem jártam még a Dob utcában. A 3. helyre sikerül is beparkolnom. Végtelenül büszke voltam magamra. Majd mikor kiszállnék, megáll mellettem egy taxis. Voltak mögötte, de megállt. Vette a fáradságot, hogy feltartva a többieket megalázó módon ejnye-bejnyézzen nekem, mert nem 1/2, hanem 2 percbe került, míg leparkoltam.

Nem értettem, miért tette. Miért volt jó a lelkének egy már amúgy is nehéz helyzetben lévő embertársát megszégyeníteni? Fordított esetben, ha pl az USÁ-ban / Angliában lennénk, ahol (nyelvtanárként) a nyelvet – kultúrát – szokásokat jól ismerem, ott is ő lenne a jobb?

Ahogy Kölyköcskének mondani szoktam, mindenki másban jó és ezt tiszteletben kell tartani.

Eszembe jutott 1-2 youtube videó:

• az autista férfi, akit helikopterrel felvisznek London felé s emlékezetből pontosan lerajzol mindent
• a nem beszélő kisfiú, aki fejjel lefelé gyönyörű állat rajzokat készít krétával

És eszembe jutott Einstein… meg a feltehető autizmusa … a vicces, egyedi haja… és a relativitás elméletének általam lebutított változata.

MINDEN RELATÍV és KÖRÜLMÉNY FÜGGŐ! Egy auti gyerek

• lehet, hogy valamiben nem jó, de másban kiemelkedő
• lehet, hogy olyan lassan tanul meg 1-2 könnyűnek tűnő dolgot, mint én a parkolást, de megtanulja
• Lehet, hogy otthon már tudja, de az oviban még nem vagy fordítva

Jó lenne minden gyereknek megadni az esélyt arra, hogy megtalálja önmagát, kamatoztathassa a tehetségét. Mindegy, hogy normál fejlődésű, auti, down-os vagy kerekesszékes, tuti hogy van amiben kiemelkedően jó.

Egyszer egy Lidl-ben Kölyköcske kiakadt valamin. Inkább volt az normál hiszti, mint meltdown. Inkább nyavalygás, mint valós baj. Mellettünk egy anyuka a down szindrómás gyerekét tanítgatta valamire. A kisfiú meglátta Kölyköcske műbalhéját, odajött, minden kérdés nélkül megsimogatta, ‘ne sírj!’ mondta és átölelte. Majd mintha mi sem történt volna, tovább állt. SOHA nem láttam még ilyen igazi, mélyről jövő szeretet gesztust. Azóta is könnyek szöknek a szemembe, ha eszembe jut.

És VÉGTELEN SZOMORÚSÁG az ‘anyuka, down-os, megtartja?’ hozzáálláson.