Ars Poetica

Sokszor hallottam emberektől, hogy az alkalmas időre várnak…
Mások azt mondták, MOST kell csinálni (bármi is legyen az), mert alkalmas idő nem létezik.
Nos, két cuki-muki 4 év alatti energiabomba + friss költözés utáni káosz + pár hetes vállrándulás + bokaficam sok mindennek mondható, de „alkalmas időnek” biztosan nem. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy MOST kezdem el azt a folyamatot, melynek végére életemben a káoszt felváltja a REND.
Ennek ellenére sok kicsi sokra megy, mostanában egyre több olyan anyukába botlok virtuálisan, akik „megcsinálták”

• Az ember lánya anyaként 2 etetés között olvas egy kis hozzátáplálási infót és inspiráló gondolatra talál (http://bebispenot.hu/), mikor arról olvas, hogy egy másik szintén nem konyhatündér anyuka úgy döntött, hogy a gyermeke érdekében a főzés lesz az új hobbija és fejben eldönti, hogy élvezni is fogja.

• Majd rátalál a végtelen interneten egy külföldi anyukára, aki két autisztikus kisfiút nevelve elhatározza, hogy ha a gyermekei diagnózisát nem tudja megváltoztatni, akkor a világon változtat, hogy fiainak jobb és könnyebb élete lehessen (http://www.lifewithgreyson.com/)

• És közben áhítattal nézi rokonát, akinek 4 gyönyörű, életvidám gyermeke nevelése mellett jut ideje, energiája egy doktori iskola elvégzésére, nyári gyerek varrótanfolyam létrehozására, de attól sem riad meg, hogy akár egy egész hónapot egyedül legyen nyáron a gyerkőcökkel, míg apa otthonukat szépítgeti.

És közben a fent említett ember lánya úgy érzi, hogy mindig fáradt, mindig el van maradva ezer dologgal és otthonában folyamatos a káosz időben és térben is…

Így egy nap úgy ébred, hogy VÉGET VET a káosznak és mivel már gyerekként is azt tanulta, hogy osztozni jó (nehéz nem osztozni 4 fiútestvér mellett), így úgy dönt megosztja útját másokkal, hátha vannak más anyukák is, akik fáradtnak, elveszettnek érzik magukat, rendre vágynának maguk körül, egy kis szabad időre.